Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.
Benei Péter

A minap az indexen olvastam egy cikket, anarkitól. Az örök és visszatérő problémát, nevezetesen az újságírók & PR-esek között húzódó hadászati árkot már a Karmamedia is többször megénekelte (válogatásunkat a témához kapcsolódó cikkeinkből lásd alább).

Ehhez a témához egy erősen személyes jellegű vallomást tudok hozzátenni. Előre szeretnék elnézést kérni ügynökségeknél dolgozó kollégáimtól, akinek nem inge, az tudja.

A tisztánlátás végett szeretném jelezni, hogy több évet "húztam le" eleinte külsős, majd belsős rovatszerkesztőként több újságnál is, majd átálltam a sötét oldalra és PR-es lettem. A cikk szándékosan sarkít, de talán kicsit segít megérteni mindkét oldalt, picit szűkebb lesz a demilitarizált övezet.

Kedves PR-es, ő az úgynevezett újságíró

Ha felhívsz, hogy megkaptam-e az anyagot, akkor először közlöm veled, hogy ilyen hülyeségekkel ne hívj fel. Ha még egyszer hívsz, akkor elmondom újra, mert nagyon türelmes vagyok, hátha új kollégát vettetek át a sales osztályról. Harmadik alkalommal a számod már a "számok amiket nem szabad felvennem" címkével van ellátva a telefonkönyvemben.

A "legfantasztikusabb, legújabb, különleges, exkluzív, formabontó, úttörő" és ilyesmi szavakat tartalmazó MLM-es hagyományokra épülő baromsághalmazokat egyszer olvasom el, a második alkalommal az adott cégről szóló rizsákat olvasás nélkül törlöm, ha egyáltalán megkapom, mert nyilvánvaló okokból a cikket küldő céget már régesrég a spamlistába tettem. Az a cég, amelyik leírja nekem a "megfizethető áron kínálja" félmondatot egy újságnak szánt anyagba, annak visszaírok, mellékelve az újságunk médiaajánlatát, a továbbiakban a cég a fentebb említett szankciókat szenvedi el. Ugyanez vonatkozik a rendesen megfogalmazott, de alapvetően mérhetetlenül érdektelen hírekre is.

Az az ügynökség, amelyik megpróbál lefizetni megtartható termékmintával, hostess lányokkal, vicces bohócokkal, ingyenes partival azt kiemelt figyelemben részesítem. Természetesen egyetlen pozitív sort nem vagyok hajlandó leírni az általuk képviselt termékről, de a képviselt cég minden húzását nagyon odafigyelve nyomonkövetem, ha hibázik, kiderül valami, én akarom először megírni és lealázni a céget. Nem lesz benne köszönet.

Őszintén tudok meglepődni azon, ha egy PR-es képes emberi nyelven írni. Még őszintébben lepődök meg, ha kiderül róla, hogy az átlag vásárlónál többet tud arról a termékről, amiről az anyagot írja. Azokat a PR-eseket, akik képesek két összetett mondatban megfogalmazni azt, hogy mit jelent a HÍRÉRTÉK fogalma, azokat legszívesebben homlokon csókolnám, ők a "szakmájuk" reménységei.

Kedves PR-es, ne akarj velem jópofizni, ne akarj velem semmit se személyesen egyeztetni, felejtsd el, hogy én ráérek erre. Nem érdekel a nyalásod az újságról, ahol dolgozom, teszek arra, hogy mit gondolsz a munkatársaimról, és a legkevésbé sem érdekel a megértő bólogatásod a médiatörvényről. Sajtókapcsolatot akarsz? Kezdj a legelején: láss el engem érdemleges tartalommal, írj legalább olyan jól, mint a nálunk gyakornokként itt görnyedő Józsika (magyar szakos bölcsész, másodéves), lépj ki a vegytiszta irodádból és felejtsd el a rizsaszótárt. Ha már az ötödik legalább egy gimnáziumi iskolaújság szintjén hírértékű anyagot küldöd el, és minimum 3 olyan sajtótájékoztatót tartottál, ahol az ügyfél patkóbélig nyalásán kívül valami érdemleges is elhangzott már, akkor hidd el nekem: mi fogunk téged keresni.

Hiszen ezért vagytok számunkra, hivatalosan, ugye. Megkönnyíteni a munkánkat.

Kedves újságíró, ő az úgynevezett PR-es

Nem tehetek róla, hogy szar az anyag, amit kiküldök. Mi is úgy kapjuk Londonból, New Yorkból, Berlinből, és ezeket az anyagokat az adott cég marketingosztálya írja - gondolhatjátok. Egyszerűen sem időnk, sem lehetőségünk nincs lefordítani úgy, hogy az számotokra releváns legyen. Ha nem úgy van, ahogy jött, az ügyfél elégedetlen. Ha elégedetlen, kirúg minket. Ti a hirdetőkből, mi az ügyfeleinkből élünk.

Másrészt meg, honnan tudjuk, hogy milyen szokásaitok vannak, legtöbbünk csak annyit tud rólatok, hogy hétfőn reggel nem lehet hívni, mert szerkesztőségi ülés van. Vagy sajtájon látunk titeket, ahol annyit teszünk, hogy elkérjük sajtókapcsolat címszó alatt a névjegyeteket, hogy frissítsük az adatbázisunkat. Nincs mit mondanunk egymásnak.

Nálunk a siker mértékegysége a megjelenések mennyiségi mértéke, száma. Mi pontosan tudjuk, legalábbis minimum egymás között bevalljuk, hogy a negyedrangú hírgyűjtő portálokon megjelent kopipészt sajtóközlemény egyáltalán nem mérhető össze a top5 legnagyobb online portálon megjelent anyaggal. De ezt magyarázzátok el légyszi Ti az ügyfeleinknek, akik hóvégén csak grafikonokat szeretnének látni arról, hogy a bedobott pénzük mennyiségben mérhető megjelenésben jelenik meg. Ilyen szempontból nekünk mindegy, hogy EuroAstra vagy Index.

Egy percig sem idealizáljuk az újságírást, több okból sem. Egyrészt mert nem dolgoztunk újságíróként, másrészt a magyar sajtótermékek 80%-a kopipészteli a közleményeinket, a maradék 20% fentebb látható nyafija pedig számunkra irreleváns. Change the world or go home.

Az újságírók legalább rovatok szerint vannak beosztva, valószínűleg azért ír a kultúra eseményeiről Józsi, mert ő ért hozzá. Nekünk a piaci szektor minden részéről vannak ügyfeleink a kerékgumitól kezdve a laptopig. Bár az ideális az, hogy szektoronként osztjuk fel a csapatokat, de ez a magyar viszonyok között nem működhet, ezért mindenki foglalkozik minden ügyféllel. Ennek megfelelően olyan témákhoz is hozzá kell szagolnunk, amihez nem értünk. Bár igyekszünk legalább az alapfogyasztó szintjére feltornázni magunkat az adott termékből, de a hajtás és a rohanás talán még a szerkesztőségekéhez mérten is nagyobb - nincs időnk és energiánk mindenre.

Nekünk az elsődleges szempontunk nem a ti elégedettségetek, hanem az ügyfeleink elégedettsége. Elvégre nem tőletek, hanem tőlük kapjuk a pénzt.

 

Ízelítő a témához kapcsolódó cikkeinkből:

A PR-es feladata ugyanis nem az, hogy megírja (lefordítsa) a sajtóközleményeket, aztán pedig kiküldje a címlistára (most attól tekintsünk el egy pillanatra, hogy mennyire kétségbeejtő címlistákat használ a többség). A PR-es feladata ezzel szemben az, hogy megtalálja az ügyfele tevékenységében azokat a sztorikat, történeteket, melyekről méltán feltételezi, hogy érdekelheti az újságírókat is. Ha valaki beprogramozott biorobotként, szalagmunka-színvonalon végzi a PR-t, akkor ne csodálkozzon, és főleg ne legyen felháborodva, ha az újságírók megszólják: tetszik vagy sem, a munkája a címzettek számára – és így az általa képviselt cég számára is! - értéktelen. - Vissza az alapokhoz.

Bár sokszor temettem már a sajtóközleményt, mint műfajt, a sajtóközlemény elvileg nem mindig rossz. Gyakorlatilag azonban számos ok miatt - hazai szakmai hagyományok, az eleve szörnyű, külföldről érkező, szakmányban fordított közlemények - az eszköz mégis értéktelenné válik. - A jó sajtóközlemény.

A pr valaha nem állt másból, mint a sajtókapcsolatok kiszervezéséből. A vállalatok rájöttek, hogy ha külső cégre bízzák a sajtóközlemények megírását, a kapcsolattartást az újságírókkal, akkor költségeket takaríthatnak meg. A nyolcvanas évek nagyjából erről szólt: végrehajtó ügynökségek futószalagon adták ki a közleményeket, és próbáltak megjelenéseket elérni a médiában. Ez elég ellentmondásos tevékenység: az újságírónak egyrészt kényelmes, mert információhoz jut, másrészt viszont rendkívül idegesítő. A nagy adag eufemizmussal "follow-up"-nak végzett munkát - avagy az újságírók hívogatását, hogy ugyan már mit tud kezdeni az anyaggal - ma is minden ügynökségnél a pályakezdő gyakornokok és asszisztensek végzik. A follow-up nem sokkal jobb a telemarketinges házalásnál. - Egy szakma átalakulása.

Az ügynökségek jobban teszik, ha a sajtólistájukat elkezdik karcsúsítani. Bizony! Ma már az online reklám is - jó esetben - kontextuális, vagyis az adott pillanatban releváns tartalmat kínál. Ugyan mi visz rá egy ügynökséget arra, hogy egy IT hírt elküldjön egy napilap teljes gazdasági rovatának?? Ma még csak törlik a levelet az újságírók, holnap azonban itthon is feketelistát fognak gyártani. - Feketelista.

Megosztás
Címkék: pr újságírás

A bejegyzés trackback címe:

http://karma.blog.hu/api/trackback/id/tr151234659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Pályagondnok · http://palyagondnok.blog.hu/ 2009.07.10. 15:05:17

bár nem vagyok "pros" -de egy-két esetben volt ilyenem- én a személyes kapcsolatokban hiszek. az többet ér, mint bármely sajtólista.

és nem csak a pr területen.

Pályagondnok · http://palyagondnok.blog.hu/ 2009.07.10. 15:09:24

ha csak keveset ismersz -hasraütve nekem sincs több 6-10 médiakapcsolatnál mondjuk-, már az is jó, mert egy ajánlással, hivatkozással máris a következőnél vagy. valahogy "barátibb", mint ha kapsz egy hívást egy vadidegentől, vagy egy személytelen e-mailt.

bár mondom, én nem vagyok mester ezen a területen.

homoscepticus 2009.07.10. 15:39:45

A szerző nagyon visszafogta magát, nyilván fél vérig sérteni az újságírókat, és nem ír inkompetenciájukról, írástudatlanságukról, arroganciájukról satöb. Természetesen "Előre szeretnék elnézést kérni" újságíró "kollégáimtól, akinek nem inge, az tudja."

Ehhez képest a pr-es rész sokkal lesújtóbb. Pedig mind a két oldal olyan, mint a magyar pékek, orvosok, - azaz az ország. Megérdemlik egymást.

Benei Péter · http://www.karma.blog.hu 2009.07.10. 15:47:12

@homoscepticus:

"Egyrészt mert nem dolgoztunk újságíróként, másrészt a magyar sajtótermékek 80%-a kopipészteli a közleményeinket, a maradék 20% fentebb látható nyafija pedig számunkra irreleváns. Change the world or go home."

Ez a rész itt van. Végig lehetne ekézni még a fél magyar sajtót is azügyben, hogy milyen színvonalon képesek írni, úgy beleértve részemről a teljes életmódlap-piacot, a legtöbb politikai és gazdasági lapot satöbbi.

Szerintem, legalábbis erre törekedtem, mindkét fél kapott hideget-meleget, de az elsődleges cél az volt, hogy az árok két oldalán álló csapatok megértsék a másik oldal problémáit és elvárásait.

homoscepticus 2009.07.10. 16:04:56

kimaradt az újságíró, aki
- felülettel házal,
- a média felületét saját célra (bizniszre, bosszúra) használja,
- a boilerplate-et cikként lehozza,
- a nyilatkozó nevét eltéveszti és büszkeségből nem javítja,
- bár elismeri, hogy hibázott, de a helyreigazítást nem hozza le, ehelyett azzal fenyeget, hogy örökké csak rosszat ír a cégről, ha tovább erősködünk
- stb.

még azt mondanám, oké, ha a fentiek egy része egy másik alkalommal nem válna önérzetes Bob Woodwarddá és helyezné magát szemrebbenés nélkül a "nyafizó 20%-ban"

persze egyenlőtlen a küzdelem, mert a pr-esnek fontos az újságíró, nem fordítva.

sarruken 2009.07.10. 22:30:24

Azért szerencsére vannak ügynökségek, ahol témák szerint csoportosított csapatok vannak. Én az egyik ilyennél dolgozom, ahol szerencsére egyetlen mosópor-márka vagy fogyitabletta népszerűsítésével sem kell megküzdenem, helyette viszont elmerülhetek a notebook-ok, keresőmotorok és kivetítők világában...

babjanko 2009.07.30. 16:11:14

Csak hogy növeljem a gyakorlati tapasztalatok számát.

Én újságíró vagyok, szerintem elég korrekt és alapos fajta. A büdös életben nem kopiztam még be sajtóanyagot, nem azért mert derrogál, hanem mert azt én háttérinformációnak tartom,
míg a munkámnak meg azt, hogy cikket írjak. Szerintem egy pr-esnek egyáltalán nem az a dolga, hogy az enyémet megkönnyítse, hanem hogy az ügyfelei üzenetét eljutassa - adott esetben hozzám. Minthogy nekem meg nem az a dolgom, hogy a csillámporos nyalókát hirdessem a lapom hasábjain, hanem hogy információhoz jussak - adott esetben talán épp a csillámporos nyalókákról. Hogy egymás dolgát megkönnyítsük nem a cél, hanem az eszköz, de ha úgy tetszik már következmény is, a jó kapcsolatunké.

Én amúgy szeretek együttműködni. Az olyan jó érzés. Ezen kívül szeretek hasznos és értékes információt kapni, meghívót fontos eseményekre, szeretem, ha fel lehet hívni valakit, ha segítségre van szükségem. Értelemszerűen nem szeretem ezek ellentétét.

Szerintem ez ilyen egyszerű. Aki újságíró, és történetesen még értelmes is, az ugyanígy gondolja, aki meg pr-es, és emellett még értelmes ember is, az meg ezt pontosan tudja.

Ha meg valaki hülye, akkor minden munkakörben hülye. Mindössze ennyiről szól ez a történet.

2012.03.25. 20:26:46

Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

http:/kmdholding.com/hub3p3a

Amennyiben gyorsabban szeretnél a pénzkeresetben előrelépni és nem igényled a segítséget, a következő oldalon rögtön megkezdheted a regísztrációt és a dollárok keresését!
FM0204.iwowwe.com/