A londoni Oxford Circus Európa egyik legforgalmasabb gyalogátkelőhelye. Hétfőtől a megszokott zebrák mellett átlósan is vezet út a sarkok között.

Nem ez az első ilyen a világon, Tokióban például a szintén forgalmas Shibuya negyedben van átlós zebra. Próbáltam magyar analógiát találni a londoni újításra. El tudjuk képzelni az Oktogont átlós zebrákkal? Esetleg a Blaha Lujza teret? Vagy a Ferenciek terét?

Az emberek nem az eredendő bűn miatt akarnak átlósan - szabálytalanul - átmenni az úttesten a kereszteződésekben. Egyszerűen ez a legrövidebb út a túlsó sarokhoz. Ugyanakkor a közlekedés szabályozását egyszerűbb volt úgy megoldani, ha megtiltják az átlós átkelést. A gyalogosforgalom szempontjából nem éppen felhasználóbarát megoldás. És persze az emberek a tiltás ellenére gyakran választják a számukra legvonzóbb útvonalat.

Nem ismerek magyar kifejezést a desire path-re, mindenesetre mindannyian ösztönösen választjuk. Jó látni, hogy Londonban végre nem a szabályokat akarják az emberre erőltetni, hanem az emberi viselkedéshez igazítják a tervezést.

Ha nem lenne magától értetődő, hogy nem csak várostervezésről beszélek, vendéglátóipari történet a végére: palacsintát szeretnénk rendelni desszertként. Felszolgálói disclaimer, szó szerint idézem: "Egy adag két palacsinta, előre megmondom, hogy csak egyfélét tudok hozni, nem lehet keverni az ízeket." Egy várost nehéz otthagyni, ha nem elég felhasználóbarát. De egy üzletet?