A Nobel-békedíj már legutóbb is igen viccesre sikerült, idén sem lesz ez másképp. A jelöltek listáján ezúttal még a Zinternet is szerepel.
Arról, hogy az új online kommunikációs csatornák mit tettek hozzá a tavalyi év nem túl világbéke-centrikus országainak a közéletéhez már volt nem egyszer (Moldávia) és nem kétszer szó (Irán).
A jelenség fontos és megkerülhetetlen része a tavalyi év online kultúrtörténetének. Ezek a technikák bizonyos helyzetekben rendkívül hasznosak voltak, közösségeket mobilizáltak és mozgalmakat támogattak. Mindezt az elért eredményt nem vitatja, ha azt mondom: ne essünk át a ló másik oldalára!
Egy alapvetően antidemokratikus berendezkedésű országot nem fog demokratizálni a kommunikáció, sem a US Air Force, de még a Twitter sem. Azonban egy demokratikus hagyományokkal rendelkező országban a közösségi média transzparensebb és demokratikusabb irányba terelheti az adott országot. De ott, ahol a legalapvetőbb feltételek hiányoznak, nem a Twitterrel kell kezdeni a demokrácia kiépítését.
Ahogy az afrikai gyerekeknek nem használ a jövőjük szempontjából semmit, ha kurblis laptopot dobnak le az ENSZ-alakulatok a sivatag közepére, úgy egy Iránnak sem számít túl sokat, hogy van egy szabad csatorna, ahol kommunikálni lehet(ett) eddig. Hiszen ne felejtsük el azt, hogy a diktatúrák vezetői sem hülyék, pontosan ismerik a közösségi média erejét és pontosan tudják, hogy hogyan kell a civilek hangját elnyomni. Ahmedinezsád még blogot is vezetett egy időben.
A világbéke zálogát az internet kezébe tenni majdnem akkora nonsense, mint mikor a szépségkirálynők nyilatkoznak a világbéke iránti vágyukról.
Erről bővebben lesz szó holnap fél4-kor az MR1 Közelről c. műsorában, a témáról Vizy Dorkával és Szily Lászlóval beszélgetünk.











Anno, amikor megalakítottuk a
Semmi nagy elméleti eszmefuttatás, csupán egy apróság, ami régóta kikívánkozik belőlem. A kommunikációs szakmában közhely, hogy a vállalatok azért ódzkodnak a közösségi média alkalmazásától, mert félnek a kontroll elveszítésétől. A hagyományos kommunikációs csatornák jól felügyelhetők. A marketing-kommunikáció mondja meg, hogy mi lehet rajta az óriásplakáton, a banneren, az újsághirdetésben, a PR pedig - sokkal kevésbé direkt módon, de mégis - alakíthatja a szerkesztőségi cikkek hangvételét, tartalmát.
Az olvasó semmit sem tehet, a lapok viszont igen. A Los Angeles Times készített egy
Az Auchan szépen lassan elsüllyed a dunakeszi lápban. Ha valaki még soha nem hallott róla: a francia multi Dunakeszi határában
A cikk szerzője
A különbség a két szervezet kommunikációjában van. Pontosabban Wyclef Jean és a Vöröskereszt kommunikációjában, ami nagyjából megfelel a hagyományos és a párbeszédmarketing eltéréseinek. A Vörös Kereszt propagandaként terjeszti az üzenetét, amit az aktuális kampányhoz igazít. Az egész steril, hivatalos, és amennyire egy ilyen szituáció az lehet, érzelemmentes. Ezt a fajta kommunikációt gördülékenyen, modern eszközökkel továbbítja, de ez még nem igazi webkettő.